Az idei évben ötödik alkalommal adtak randevút egymásnak Kaposváron a bogarak és léghűtéses társaik szerelmesei. Gölöncsér Attila időt és energiát nem kimélve elérte, hogy a mostani esemény ne essen egybe a fürstenfeldi hétvégével, illetve osztrák vendégekre is szert tett ezáltal. A képek megtekintése után egyértelművé válik, hogy Attila valami mást szeretne elérni az itthoni bogarazás és találkozószervezés pocsolyájának állóvizén. Már tavaly is 13 ovál és osztott ablakos vett részt a főtéren megrendezett eseményen, ezt az adatot most biztosan túlszárnyalta, ami remek eredménynek nevezhető. Nem tudom, hogy pályázhat-e az év találkozója cimre, bár a résztvevők számát tekintve nem hiszem, de kijelenthető, hogy a meglévő találkozómennyiségben ez az esemény a minőséget képviseli. További kitartást és lendületet kivánok ezáltal is Attilának és jövőre biztosan találkozunk!

Na nem mintha abba léptem volna, bár néha úgy érzem 18 éves korom óta benne vagyok, de mostanában pár dologról megváltozott a véleményem.

Az elején kezdve a Ladánybene 27 volt az amin elgondolkoztam, hogy eddig nem tudtak igazán jó reggae zenét csinálni, vagy én voltam finnyás az irányukba?! A fürdik a lelkem cimű számukkal engem meggyőztek mindenesetre és már nem vagyok úgy velük mint a Bon-Bon nevű szarcsimbókkal, hogy azonnal elkapcsolom  rádiót ha meghallom őket. Mindenesetre Szolnoki Péterről is kialakult egy kép amit az ország vezető szennylapja tovább "épitett" miszerint 39 évesen egy jól megállapitott összeggel nyugdijba vonult ez a zenész-paródia. Időrendben a második dolog az amit mindenki ismer és kb. 6 éves kora óta utál, mert a menzán igy sikerült kapcsolatot teremteni a finomfőzelékkel, aminek a neve is átverés. Gondoltam én az elmúlt 28 évben és ezt a paradigmát Siófokon sikerült megváltoztatnom egy remek főzelékfalóban, ebédidőben. Évekig eszembe sem jutot, hogy akár csak megkóstoljam, majd kétpofára zabáltam és elégedetten csettintettem, hogy elismerjem a szakács tudását. Sajnos azzal nem vagyok tisztában mennyire nagy kihivás egy ilyet "összeütni", de nagyon szeretem a főzelékeket, amiket még nagyanyámnál szerettem meg az ottani vakációk alatt. Jöhet a kelkáposzta, zöldborsó, szárazbab, paradicsomos káposzta vagy a spenót, de a finom az nem. Ezek után ez másként lesz! És ég valami: Clint Eastwood. Amikor láttam a Ford Fairlane kalandjait azt gondoltam, bekaphatja. Nem kedvelem a westernfilmeket, a sziv hidjain elaludtam, célkeresztben sosem szerettem lenni, majd jött a titokzatos folyón a millió dolláros bébi. Most pedig elkövetett egy olyan alkotást amit meg kell süvegelni, mert a Gran Torino olyan remek alkotás szinészileg és rendezőileg is amit el kell ismerni, valamint remek tükröt tart a társadalom elé ebben a kapcsolatoktól és barátságoktól mentes időszakban. Nagyon kellemes szórakozás volt, ajánlom mindenkinek, hogy rendeljen egy finomfőzeléket, majszolja be miközben a Gran Torino-t nézi és tuti, hgy közben fürdik a lelke!

A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)

Mivel mezőgazdasági iskolát végeztem (volna, ha hagyják, de jártam oda 5 évig) kézenfekvő volt, hogy jó munkásember lévén teherautóval járjak. Nem ez volt az egyetelen malac a családban, korábban első saját autóm egy Fiat 850 malacka volt, majd Miss Röfi és egy malac Passat következett. Na igen, Pallag nem múlt el nyom nélkül.Ha menni kell a piacra vagy szalmáért, vagy a frissen ellett kisborjút kellett állatorvoshoz vinni legyen hova raknom, Pick-Up kellett, ráadásul a hosszúplatós verzió, a King-Cab. Az állatokhoz annyi közöm volt, hogy ezt a D21 modellt Miss Röfinek hivtam az hangosan röfögő 2300 ccm-es dizel motorja miatt. Nem volt erőművész, nem lehetett vele sietni, de az egyik leginkább kedvelt autóm volt az elmúlt évek során. Talán ha hamarabb leszünk tagjai az EU-nak, vagy a Paypal-nak teljesjogú országa és hamarabb lesz eBay regisztrációm, még most is itt röfögne mögöttem az udvaron. De nem igy lett és meguntam azt, hogy szinte semmi custom alkatrész nem volt beszerezhető hozzá, vagy ha igen akkor Bulgária éves GDP-je is kevés volt, hogy kifizessem. Az elhúzható hátsó ablak és a bogárvédő műanyag az elején majd' 200 000 Ft kiadást jelentett 2002-ben és akkor nem beszéltem a közel 2 hónapos várakozási időről.Ebbe belefáradtam, mivel a felkelő nap országából az összes kis króm kiegészitőt megrendeltem a vas elejére, de a www.sportruck.com oldalon látott alkatrészek elérhetetlen távolságban voltak kis hazánktól és ezáltal tőlem is. Az autóim általában hölgyek, szeretem őket és sajnos jellemző, hogy érzelmi töltés vezérel a vásárláskor és az eladáskor is. Miss Röfinél is dobogott a tűz a szivemben, álmodoztam róla, hogy kap egy hidraulikát, egy ültetett tengelycsonkot, egy ültetett első lengőkart, de ezek sajnos nem kerültek a tulajdonukba, mint ahogy Pamela Andreson sem lett egyik ismerősöm felesége, pedig biztosan sokan, sokszor gondoltak rá egy bizonyos pillanatban. Érdekes módon különös dolgokat nem igényelt a közös életünk folyamán, csak a megszokott dolgok, amiket egy rendes kapcsolat megkövetelt autó és gazdája között. Én viszont elhalmoztam, mint egy rendes szeretőt, nagy Hi-Fi, kis tükör, fólia, alufelni, új peres gumik, air-gate, platóbélés. Akkoriban jött divatba a leheggesztett kilincs, ami nekem nagyon tetszett, meg kellett csináltatnom, működött is rendesen, de sokan csodálkozva néztek rám miatta. Aztán maradt a letekert torzió elől, Vaskó úr (azóta is bérletem van hozzá és mindig kacag ha meglát) által átdolgozott hátsó laprugó és ennek köszönhetően még hosszabbnak tűnt az egyébként sem rövid "bevásárlókocsi". Nissanos Csabival sokat dolgoztam együtt, mint Stan és Pan vagy Zuru és Huru. Volt az a két értékesitő ott Debrecenben, az egyik szakállas, a másik a kopasz. Igy voltunk, neki egy 31-es kerékkel szerelt frissebb D21-e volt, nekem a fektetett Röfike. Nevetségesen néztünk ki egymás mellett, akár autóval, akár nélküle, de remek csapatot alkottunk. Kicsit feladtam a beszerzéssel folytatott harcot a kapcsolatunk végén és talán ennek, valamint a 2001-ben a Wörthersee-n tett látogatásomnak köszönhető a, hogy a rizsrakéták vörös pólusából a német racinalizmus kék pólusának irányába mozdultam el. De erről majd máskor.

A jól megszokott osztrák szinvonalat és mennyiséget kapta vissza a hétvégi bécsi találkozóra kilátogató VW vagy Vespa rajongó. Szép autók napi használatból, kicsit eltúlzott szin vagy rosszul választott felni a legjellemzőbb osztrák vonás a vágott kabriók után. Na de elég ebből ennyi, szerencsére nem ezek vannak túlsúlyban, hanem az igényes és használható verdák. Szerintem sokukkal találkozni fogunk 2 hét múlva Fürstenfeldben, ahol már most kevés a szállás a panziókban!

A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)

Amikor az első VW a családba került amiért pénzt is adtam még javában felfelé iveltek az autóeladási statisztikák mutatói. Akkoriban a felkelő nap országának egyik nagyon megbizható márkájánál voltam értékesitő és már akkor sem szerettem sok autót eladni, mert sok eladással sok a munka. Legyünk inkább lelkiismeretes eladók, ne futószalagos termelők! Mi igy álltunk hozzá a dologhoz Csabival, az akkori kollégámmal. Róla tudni kell, hogy képes volt 2 óráig kávézni egy emberrel, de az tuti élete egyik legdrágább kávéját itta az üvegfal belső oldalán. Nos, miután méginkább utáltam szombaton dolgozni, ezért 12:01-kor már zárt szalonajtó előtt állva ültem be a nagyon megbizható Pick-Up ülésébe és vágtattam anyáért, amennyire egy majd' 15 éves szivódizel motor erejéből futotta. Anyuka akkoriban 13-ig dolgozott szombatonként egy menő autókereskedésben ahol egy nagyon menő használtautó kereskedés is volt. Amig várakoztam, nézelődtem. Igy botlottam bele a T3-ba, ami nem a motoromat, ruhámat és a kulcsot kérte, csak ostobán, a maga kedves mivoltában sugározta, hogy neked rám van szükséged. Akkoriban valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt vagy a platós vagy a zárt kisteherautók jöttek be. Ez tuti valami perverzitás, mert egy rendes kastenért most is odaadnám a kisujjamat, vagy valami hasonló kaliberü dolgot. Szóval ott volt, néztem, majd került egy kulcs is, beindult, próbakört mentem vele, ismerkedtünk, mint egy első randin. Kiderült, hogy egy DG motorkódos 78 LE-s boxermotor van benne aminek a hangjától szinte lefostam a bokámat. Örültem, hgy nem dizel aggregát van benne, mert akkor is és most is tartok a régi, csimbókolt dizelektől. Szerintem egy jó dizel drága, egy rossz dizel pedig marha drága.

Nagyon patent kis gép volt, egy közeli kisváros vállalkozója hozta magának külföldrő 10 évvel azelőtt és ritka az ilyen,de ennek tényleg volt gazdája. Miután hozzánk került kapott kényelmi extrákat, meg kényelmetlent is, hiszen elejét-hátulját Vaskó úr lerendezte és közelebb került a föld szinéhez, kb 8 cm-rel. Ma is hallom Anikó szavait, hogy miért kellett ezt, Robi!? De ez már nálam csak igy megy, van eg családi, az lehet magas és kényelmes, de én nem pesti vagyok, hogy Libegővel járjak. Akkoriban (2002-t irunk) még volt trendi T3-mal járni, nem is értették a haverok, hogy miért teszem, meg minek erre a kocsira 16-os ARC felni? Azt a garnitúrát visszasirom, most a Multivanra nagyon jól passzolna. Nos, lett ültetés, szép motorhang, napi használat ingben és nyakkendőben. Remekül éreztem magam a géppel, nagy kellemes komfortja van egy ilyennek, aki ismeri tudja. Azóta került hozzánk más T3 is és mindet nagyon szerettem, halad, fűt, kényelmes. Nyugdijasoknak, mint amilyen én is vagyok, ez való.

A végzete sajnos én lettem, illetve a szakmai ártalom. A használtautón találtam egy T2b, terrorista buszt amire azt mondtam, hogy ez nekem kell. Talán akkor azt nem lett volna szabad megvennem, de az már egy másik nagyon hosszú és fájdalmas történet.