A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)
Az autó beszámítás során került hozzám, miután a friss, ropogós Nissan Micraból kiszálltunk a családi ház miatt. Semmi különöset nem láttam benne, csak azt, hogy ritka és ronda, vagy ritka-ronda szine van. Később kiderült, hogy klímás (fontos) és hogy erős 2.0 16V motor van benne. Ezek már felkeltették az érdeklődésemet, ezek mellé csak hab volt a tortán a szervízkönyv és a második tulajdonos, úgy, hogy az első a dohánygyár volt, ahol sofőrös gépkocsiként szolgált. Ennyit a szentimentalizmusról. Sok kilométert utaztunk együtt, kisebb-nagyobb bajokkal, de még most is örömmel gondolok vissza erre az autóra. Cseréltem lengéscsillapitókat, kipufogót, minden szilentet, talpast, meggyűrűzték egyszer, szelepszár szimeringet, stb. Ezen kívűl dobtam alá egy KW Variante II futóművet, amit letekertünk és felpuhítottunk és imádnivaló volt vele, hasalt és kényelmes volt, nem szakadt le a szilikoncsecs sem a Thököly úton haladva. Ehhez párosítottam egy Porsche C2 felnigarnitúrát 6*16 és 8*16 méretben polírozva. Szép volt, de ekkor döntöttem el, hogy nem lesz több polírozott kerekem, én nem takarítgatom. A fékekkel nem voltam igazán elégedett a kapcsolatunk elején, de intéztem rá fémházas fékcsöveket és sport féktárcsákat valamint betéteket. Azzal már jó volt, felnőtt a motor erejéhez a fék is. A legjobban a motort imádtam benne. Ahogy üvöltött és tolt mint a csuda ahogy a gázra léptem. Azzal a mozdulattal együtt a kormányt is erősebben kellett fogni, mert a nyomatékának köszönhetően egy padlógáznál képes volt sávot váltani.
Ez volt az az autó sz életemben, a Skoda előtt amit kedvencemként emlegettem. Most a Skoda érkeztével, az lett az első, de ez nagyon közel áll-állt hozzám és nagyon jó szívvel gondolok rá vissza. Mostanában feltűnt a hasznaltauto.hu-n, motorhibásan, egy hajtókar csapágyat felkent, de már nem látom fent, Vámosatyán volt. elgondolkoztam rajta, hogy visszaveszem. Lehet lecsúsztam róla. Szerettem (volna) pedig.
Ezt a remek példányt Nyíregyházán lőttem. Gerjedek a platósokra, egyszer volt egy ilyenem is, ami olyan volt mintha 40 cm magasságig vízben állt volna kb. 5 éven keresztül. Szóval egy kalap szar. Ez pont az ellentéte. Viszont gyanús a BIT rendszám...
A fenti képeket egy szerviz udvarában lőttem, valami gond lehet a hátuljával. Pedig ezekre a gyors vasakra az első sérülés jellemző inkább. A felnik "upgrade" alatt vannak, a jövő héten készülnek el. Ha szerencsém lesz lefotózom az elkészültük után is.
Nem mai kép, nem mai autóval, de olyannal ami ma is megállja a helyét. És egyre értékesebb lesz, hiszen az első darabok a 30. életévüket tapossák...
Az egész autót nem akartam lefényképezni, mert a jelvény alapján azonosítható szinte mindenki számára. Érdekes dolog kis hazánkban az autózás, mert ha a szomszédnak van, akkor nekem legyen nagyobb vagy fiatalabb esetleg erősebb, de mindenképpen drágább. Ez tőlünk fejlettebb társadalmakban érdekes módon, de nem így működik. Svájcban, Németországban esetleg Finnországban nem nagy gáz Vejnemöjnennek egy Dacia, vagy egy Lada volánja mögött közlekedni, esetleg Finnugor testvéreit meglátogatni egy szép őszi napon. A szonobok vagyunk kérdésre a rendszám adja a választ...