Elnézve ezt a két ütött-kopott vasat szerintem kijelenthető, hogy kevesen vannak olyanok akiknek a biguja csiganyálas lenne egy ilyen szerelvény láttán. Nos, én perverz vagyok és közéjük tartozom. Valahogy ez az elb.szott dobozforma kőműves autó az egyik legnagyobb kedvencem, míg a mögötte látható Variant pedig a csúfsága miatt szerethető. 

Ami viszont előnyös mindkettőben, az, hogy külföldi pedigrével rendelkeztek és a magyar "mesterek" (egy nyelvújítás során ezt a szót kitörölhetné valaki!) még nem taknyolták össze őket és a menthető kategóriába tartoznak. A busz jár, már honosítva, rendszámmal, a piszkos tizenkettes pedig ezután várja a feltámadást, de csak a megszokott patinával, festés és komplett felújítás nélkül. A kellemes meglepetések között pedig megemlíthető egy emelő, amely a jó magyar szokással ellentétben majd n40 év alatt nem tűnt el az autóból és a helyén várja azt, hogy egy esetleges kerékcserére kerüljön sor...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.