Gyerekkorom képei között, valamint az orromban turkálva találtam ezeket a képeket. Ovodás, kisiskolás korom farsangi képei lesz az első csomag amit megosztok az érdeklődőkkel. Gondolkoztam, hogy egy erős kezdéssel indítsam a hetet, hiszen hét darab remekbe szabott jelmez és ötlet kerül itt bemutatásra, de talán az időrendiség fontosabb ezért kezdem az elején.

Asztal volt a jelem és Kállóban a Petőfi utcai oviba jártam, mert a nagyszülőknél töltöttem másfél évet, mivel anyámék három műszakban kenték. Akkoriban nagyapám hordott be a csoprtba és talán az egyetlen megmaradt emlékfoszlány az, hogy mindig fordítva adta rám a harinyát és az bármennyire is rövid volt a út hazafelé, bevágott a pucuba. Nem kellemes, na. De nem tudok haragudni Sárga papára, mert bár a világ egyik legnagyobb papucsa volt, nagyon szerettük egymást, talán mert az első onoka voltam a sorban. Az akkori frsangokra még nem volt jellemző a bolti jelmez, meg Eperke és Thomas, csak kis sipka és kész volt Mazsola, vagy Manócska, esetleg nagyobb fantáziával Tádé vagy valamelyik remek mesefigura. Én itt nem tudom kinek a bőrébe bújtam, csak azt, hogy Boros Attila áll mellettem aki szintén a Petőfi utcán töltötte gyerekkorát. Remekül mutatunk egymás mellett, mint Tutyika és Mutyika Csodaországban, Alice mellett. Az egybe nadrágruha pedig most a Belevaló világban visszaköszönt Győzikéről. Nevetséges. Komolyabb csínytevés, balhé nem jut eszembe, azok már a debreceni időszakomban voltak jellemzők, főleg suliban. De az oviban is volt egy beszarós eset, de arról holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.