Az egész rat-look irányzathoz történő vonzódásom talán ennek az autónak, vagy legendának volt köszönhető. Évekkel ezelőtt jelent meg különböző eseményeken a hambugerek és a napszívta karosszériák otthonában. Kellemesen leszakadt, gyalogos gázolás szempontból abszolút biztonságos "dögtolóval" ellátott kellemesen használhatatlan platós. Akkoriban már a Miss Röfin túl voltam és a BW DoKa szolgált a "hadtestben" és mivel platós és rozsdás az osztott ezért szinte azonnal éreztem a bizsegést a forma és a stílus iránt. Ez az érzés plátói szerelem formájában megmaradt és nagyon kíváncsi lennék rá, hogy vajon merre borzolja a kedélyeket a Shitty Splitty...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.