Az elmúlt 35 évben történt pár dolog december végén velem, velünk. Kis visszatekintés, megemlékezés az élményekről gyerekkoromtól felnőttkoromig, gyerekemig.

Nyolcvanasok:

Nagymamáéknél a fotelágyon ülve lehetett nézni a fekete-fehér televízión Hofit. Nem értettél belőle egy hangot sem, mert kicsi voltál hozzá, de a barnakóla dolgozott benned elaludni nem akartál és nem is tudtál volna. Muterék valahol és remek házibuliban vedelték Kőbambit és pörögtek a Neoton legutóbbi bakelitlemezére trapézgatyában. Akkor még inkább róluk szólt az élet.

Kilencvenesek eleje:

Már a középiskolásokat nem viszik magukkal anyáék szolíd beszélgetős házibuliba, inkább maradjanak a haverokkal itthon. Na ez nálunk bejött, az Eötvösön. Anyáék Kállóban, mi máshoz megyünk duma. De Bányay Zsolti sikeresen elfogyasztotta az apám elfekvő Unicum készletét, mi pedig elszívtuk Böbe vlégoskék Sopianeját az udvaron. Ici Mama és Dénes Bácsi szerencsére nem volt vamzer, ezért csak a szesz hiánya után buktunk le, nagyobb balhé nem volt, semmi különös.

Kilencvenes évek közepe:

Masszívan Bükkszentkeresztre jártunk Zsoltiékhoz három éven keresztül. Remek partik voltak, de inkább 30-án. Sikerült mindenkinek agyonvernie magát különböző alkoholok keverésével, majd a szomszédba hányni a teraszról. Így a szilveszter kicsit levertre sikeredett, de ez akkor már nem is számított. Volt olyan, hogy Lillafüredről hazafelé még valami útszéli tábla is hazajött velünk. Emlékszem, hogy kis vödörben költözött fel velünk a krumplisaláta a hétvégére...Bubu és Zozo részegen mindig emberkedtek. Ebből a mai napig nem nőttek ki.

Kilencvenes évek vége:

Kicsit nehezebben, többet cigizve Rakacára indultunk kispolszkival, szélvédőmosó nélkül. Nagyon csúnya part lett belőle egy paplak mellett. Még a kezdet kezdetén átjött a lelkész és nyugtázta, hogy itt nem lesz baj. Három nappal később már tudtuk, hogy ide nem jövünk többet. Pali pörköltet főzött, de abba még Fanta is került, pedig Pali szakács. Valakinek szesz kellett, valakinek gaz. Volt aki pórul járt mert mindkettőbe belenyúlt. Én is köztük voltam. Ezek után Bodaszőlő következett, itt is sikerült letenni a névjegyünket éveken keresztül. Szintén hosszabb turnusokat rendeztünk, de legalább volt hely, lehetett pingpongozni, táncolni(LOL), tekeregni az erdő közepében.

Kétezres évek eleje:

Az ezredforduló nekem akkora party volt, hogy sikerűlt átaludnom Opiéknál a Y2K-t, meg a Bubu vs Éci balhét, majd egy hetet feküdtem náthásan a PS2 előtt, szóval jól indult. Majd következett pár utcabál, nem találtam a helyem, voltunk a Jungle-ban iszonyNat buliban, de semmi extra. Ekkor sokan már vegetáriánusok voltak.

Mostanában:

Az utolsó élmény 2006-ra tehető amikor összeestem az italtól, táncoltam, lassúztam anyával az éjféli lányra, majd másnap sörrel és pörkölttel regenerálódtam. Azóta a kölyökpezsgő nevű málnaszörp kortyolgatása maradt még egy pár évig , míg a gyerekeim azt nem hazudják, hogy a szomszédba mennek a haverhoz és másnap veszem észre, hogy elfogyott a Metaxa, nincs meg a Playboy 2007 júliusi száma és kifogyott a benzin a 411-ből.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.