A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)

Mivel mezőgazdasági iskolát végeztem (volna, ha hagyják, de jártam oda 5 évig) kézenfekvő volt, hogy jó munkásember lévén teherautóval járjak. Nem ez volt az egyetelen malac a családban, korábban első saját autóm egy Fiat 850 malacka volt, majd Miss Röfi és egy malac Passat következett. Na igen, Pallag nem múlt el nyom nélkül.Ha menni kell a piacra vagy szalmáért, vagy a frissen ellett kisborjút kellett állatorvoshoz vinni legyen hova raknom, Pick-Up kellett, ráadásul a hosszúplatós verzió, a King-Cab. Az állatokhoz annyi közöm volt, hogy ezt a D21 modellt Miss Röfinek hivtam az hangosan röfögő 2300 ccm-es dizel motorja miatt. Nem volt erőművész, nem lehetett vele sietni, de az egyik leginkább kedvelt autóm volt az elmúlt évek során. Talán ha hamarabb leszünk tagjai az EU-nak, vagy a Paypal-nak teljesjogú országa és hamarabb lesz eBay regisztrációm, még most is itt röfögne mögöttem az udvaron. De nem igy lett és meguntam azt, hogy szinte semmi custom alkatrész nem volt beszerezhető hozzá, vagy ha igen akkor Bulgária éves GDP-je is kevés volt, hogy kifizessem. Az elhúzható hátsó ablak és a bogárvédő műanyag az elején majd' 200 000 Ft kiadást jelentett 2002-ben és akkor nem beszéltem a közel 2 hónapos várakozási időről.Ebbe belefáradtam, mivel a felkelő nap országából az összes kis króm kiegészitőt megrendeltem a vas elejére, de a www.sportruck.com oldalon látott alkatrészek elérhetetlen távolságban voltak kis hazánktól és ezáltal tőlem is. Az autóim általában hölgyek, szeretem őket és sajnos jellemző, hogy érzelmi töltés vezérel a vásárláskor és az eladáskor is. Miss Röfinél is dobogott a tűz a szivemben, álmodoztam róla, hogy kap egy hidraulikát, egy ültetett tengelycsonkot, egy ültetett első lengőkart, de ezek sajnos nem kerültek a tulajdonukba, mint ahogy Pamela Andreson sem lett egyik ismerősöm felesége, pedig biztosan sokan, sokszor gondoltak rá egy bizonyos pillanatban. Érdekes módon különös dolgokat nem igényelt a közös életünk folyamán, csak a megszokott dolgok, amiket egy rendes kapcsolat megkövetelt autó és gazdája között. Én viszont elhalmoztam, mint egy rendes szeretőt, nagy Hi-Fi, kis tükör, fólia, alufelni, új peres gumik, air-gate, platóbélés. Akkoriban jött divatba a leheggesztett kilincs, ami nekem nagyon tetszett, meg kellett csináltatnom, működött is rendesen, de sokan csodálkozva néztek rám miatta. Aztán maradt a letekert torzió elől, Vaskó úr (azóta is bérletem van hozzá és mindig kacag ha meglát) által átdolgozott hátsó laprugó és ennek köszönhetően még hosszabbnak tűnt az egyébként sem rövid "bevásárlókocsi". Nissanos Csabival sokat dolgoztam együtt, mint Stan és Pan vagy Zuru és Huru. Volt az a két értékesitő ott Debrecenben, az egyik szakállas, a másik a kopasz. Igy voltunk, neki egy 31-es kerékkel szerelt frissebb D21-e volt, nekem a fektetett Röfike. Nevetségesen néztünk ki egymás mellett, akár autóval, akár nélküle, de remek csapatot alkottunk. Kicsit feladtam a beszerzéssel folytatott harcot a kapcsolatunk végén és talán ennek, valamint a 2001-ben a Wörthersee-n tett látogatásomnak köszönhető a, hogy a rizsrakéták vörös pólusából a német racinalizmus kék pólusának irányába mozdultam el. De erről majd máskor.

A bejegyzés trackback címe:

https://ratro.blog.hu/api/trackback/id/tr571337842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása