Nem vele kezdődött a VW mizéria a családunkban, de neki köszönhetjük, hogy most is tart még. Ez az autó tartotta bennem a lelket mikor a márvány szivatott ahol csak tudott. Egy osztrák katonai DoKa. Ugye, ezelőtt 10-15 évvel kertészek és kőművesek használták, mert olcsó, igénytelen és nehezen romlik el. Ha elromlott még úgy is lehetett használni amig a műszaki le nem járt vagy valahol a 471-es főúton ki nem lehelte a lelkét. Ez a VAS nem ilyen volt, szerencsére senki nem vágta agyon, nem akarta kivégezni, mindene működött és működik jelenleg is. Remek túrákat csaptunk vele szerte Európában és nem hagyott cserben sosem. Szóval nagy köszönettel tartozunk neki ezekért az utakért, élményekért és az itt szerzett barátokért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.