Rám nem jellemző módon olyan autó jelenik itt meg ami nem hasal, nem veri be minden lyukba...

Lehet néha tudnék egy ilyennel azonosulni!

A két kép között elrejtettem három apró különbséget.

Miután az első részt nagyjából hat millió alkalommal láttam, elejéről, végéről vissza, középről indítva, csak zenét hallgatva, vagy a gyerek által végig alámondásos szinkronnal megnézve, már várom a második részt.

Kiszivárogtak képek a következő rész karaktereiről és ezrt a két rosszarcú ámerikai betegágyért már most megőrülök. Az AMC Pacer és Gremlinre hajazó Verdák midig is a kedvenceim voltak, egyszer még a autópályán mobilnet segítségével licitáltam az eBay-en egy Gremlinre, ugye Tibi?! Már a Wayne világában kiszúrtam és imádtam a formát.

Nem hiszem, nem hittem magamról sosem, hogy különleges lennék, mint  címben szereplő étel, ami talán nem is létezik. Nem szorzok fejben számokat, nem nyertem szavaló versenyen és nem tudom megmondani hány szál gyufa van egy dobozban ha csak a fejüket látom. Bár a keresztapám szerint igen, mert csoda, hogy ilyen városon nevelkedett Zizihuszárként még nem csaptak agyon...

De például az oviban levágták a kenyér héját (pedig abban van a vitamin) mert tudták, hogy nem eszem meg, mert csorbacsík voltam. Vagy itt van például ez kép ami kisiskolás koromban készült, viszont a könyvet valami behatás érte, hiszen már akkor a mostani aberrációm irányába mutat a címe. Talán így 30 év távlatából is felismerhető vagyok, bár a szexepilemet azóta ősz szakállszőrzet fedi, az anyám által nagy műgonddal elkészített bubifrizura talán sötétebb és ha lehet még göndrebb lett, a mosoly valamit kopott, de én vagyok. Ott ülök a kikossuth 120-as termében, a hátam mögött buxus, mint a Gálvölgyi féle Zenebutik paródiában és az akkori Bibliát tartom a kezemben. Gyönyörű a korra jellemző köpeny állapota amin még nem volt kötelező a név hímzése, de a későbbiekben már az is szerepelt rajta, egy időben szigorúan Robiként írva és látható az akkori ruhatáram egyik meghatározó darabja a sárgarépa színű ingem. Erre határozottan emlékszem, hoy szerettem és nem csak azért viseltem mert anyám nem tudott mást rám feladni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezekkel a nyilatkozataimmal nem kívánok ANYÁM lelkivilágába belemászni, csak piszkálgatom, ez remélem világos Anya! Tudom, hogy olvasod!)

Azóta ezt a könyvet kiolvastam, a házi feladatokat megoldottam, szorgalmit elvégeztem és kamatoztatom az ott megszerzett tapasztalataimat.

Lehet itt kezdődött el minden, a debreceni Vidámparkban. Sejtésem szerint az az autó még most is megtalálható játékok között...