Már pénteken este is írhattam volna, de igazán erőm nem volt a fáradtságtól és a jóleső érzéstől ami eltöltött. Budapest után végre Debrecenben is rendeztünk egy Cruise Night-ot. A McDonald's parkolója sajnos kicsi lett volna számunkra, ezért a szemközti parkolóban gyűltünk össze és fogadtuk a vidéki illetve külföldi vendégeket.Minden elismerést megérdemelnek a lengyel srácok akik majdnem 900 km-t autóztak egy találkozóért, de garantáltan jól érezték magukat. Az est későbbi részében rendőri felvezetéssel városi felvonulás volt ami mindne résztvevőnek elnyerte a tetszését. Reméljük jövőre újra találkozunk!

Ismét egy vasárnap ami a másnaposság, a halászlé, a horgászat vagy a megyei II. osztályú focimeccs helyett benzingőzben telt. Reggel a fiúval nyakunkba kaptuk a várost és bejártuk a Debreceni Oldtimer Egyesület szervezésében megrendezett veterán motoros és autós börzét. Volt itt minden, vasmacska, UAZ, Chevrolet, diavetítő, munkásrend, meg még vagy egymillió dolog amit vagy nem láttam, vagy nem tulajdonítottam jelentőséget neki.

A múlt héten Erdélyben járt www.subbassmonster.hu/ az új lemezét promózni, ahol sikerült bekaratéznia, nem kicsit, majd hazafelé kicsit bekavarodtak Debrecen körforgalmaiba és a négyes főút csodáiba. Ekkor akadtam rájuk, egy jelzőlámpánál állva és a kitartásomat egy fotó, egy új CD jutalmazta. Megkért, hogy valamilyen éttermet ajánljak neki ahol egy levest elfogyaszthat, mert alig látott ki a fejéből, olyan csík volt a szeme mint Teng Hsziao Pingnek. Egy remek ötlettől vezérelve a Látóképi csárdát ajánlottam neki, ahol Torgyán Józsi bá' a pacaltól olyan beteg lett, hogy kórházba kellett vinni. Remélem Szabika azóta kiegyenesedett és kellemes emléket őriz a Rózsa Sándor kedvenc csárdájáról.

Visszaemlékezve a középiskolás éveimre pár dolog eszembe jut amin szívesen mosolygok, de természetesen vannak olyanok is amik akkor nem voltak viccesek. Például az, hogy nem tudnék olyan alkalmat megemlíteni amikor könyvvel vagy füzettel a kezemben leültem volna egy íróasztalhoz tanulni. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az érettségi előtt akkora volt a gyomrom mint egy teniszlabda az idegtől, hogy sikerül-e, milyen lesz és hasonló kérdések cikáztak közben az agyamban a sinus-cosinus,a Himnusz valamint az ipari forradalom helyett. Most érzem magam hasonló állapotban, mikor a célegyenesbe fordul a debreceni VW Festival szervezése. Rendben lesz minden, sokan fognak jönni, zene, hangosítás, hangulat jó lesz? Ja, és az idő rendben lesz-e?! Azt gondolom kevesen hiszik, hogy az érettségim sikerült, remekül éreztem magam a banketten, akkoriban sírosra ittam magam, ez is sikerült, azóta már a 10 éves találkozó is megtörtént, idén a 15. következik. Ha erre gondolok akkor egy remek bulinak nézünk elébe ahol a szervezőkön kivül mindenki jól érzi majd magát, mi, a szervezők pedig akkor ha mindenki elégedetten távozott! De ne rohanjunk ennyire előre, még legalább kilencet kell aludni.

Érdekes dolog a tetoválás, sokan idegenkednek tőle, de még többen kedvelik. Én még nem döntöttem el, hogy melyik táborba tartozom, de az biztos, hogy az ostoba tetkókat nem bírom. Itt van belőle most egy vagy kettő. A karácsonyi kívánságlistát autókon sem szeretem...