A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)

Ez volt az amiért bedobtam a levesbe a drága jó T3-at. Nem tudok indulatok nélkül gondolni erre a darab vasoxidra, írni és beszélni róla pedig még nehezebb úgy, hogy közben nem káromkodhatok cifrábbnál cifrábbakat mint egy rendes kocsis. Megláttam, megtetszett, megnéztem és már úton voltunk vele haza. Eddig volt jó. Otthon kiderült, hogy nem belevaló a motor és ütött a száma, ritka Typ4 szám volt benne ezért még nehezebb volt a dolog, lejárt közben a műszaki, az alját is piszkálni kellett volna, de én inkább a motorra koncentráltam. Rendeltem hozzá pár dolgokat európa leghíresebb és legdrágább internetes shopjából, fizettem ingatlan értékű szállítást és vámot, hiszen akkor még csak pusmogtunk az EU-ról, intéztem blokkot, vonalba fúrattam és a többi ilyenkor szokásos dolog. A motor miután összeállt az első indításnál egy kellemes olaj és koromfoltot lökött a frissen vásárolt Levi's farmeromra, amit később már nem tudtam emiatt hordani, de nem gond. Majd szinte azonnal csapágyas lett, mert a hajtókarok nem voltak megfelelőek. Vettem egy új blokkot, főtengelyestől, hajtókarostól, amit sosem használtam fel. Majd megtaláltam a megfelelő motort egy test társaságában, Újszentmargitán. De ez egy másik történet ami a 411-ről szól. De vissza a rohadt kis márványbőrbe bújt farkashoz!

Kapott új csapágyat, két Weber karbit, Empi kipufogót, meg ami még akkor eszembe jutott és most nem. Majd újra beindult és újra megállt. Az erősített szeleprugóknk köszönhetően a vezértengely elkoptatta a szelepemelő stöcniket és nem volt ami emeljen. Szóval új tengely CSP-től és új stöcni, de honnan?! Majd a megoldást Walter Jelinek jelentette a  Bug-Box-nál és újra járt a dög. Az elektromos AC is új volt és az is képes volt megadni magát ebben a testben, aminek az lett a következménye, hogy majdnem felgyújtottam a parkolóban, miután nem tudtam összesen 30 km-t menni vele. Ekkor már nálunk teljesített szolgáltot a DoKa és csak neki köszönhető, hogy nem fordítottam örökre hátat ezeknek a vasaknak. Majd újra járt és kapott új belső kárpitot műfűből és farmerból, szép volt és hippis. De ekkor már nem szerettem, majd nem tudom mi volt az utolsó mozzanat a kapcsolatunkban aminek köszönhetően 2 nap alatt eltakarítottam a háztól, de elment. Nem hiányzik és nem is hiányzott soha, láttam párszor, gondolom szerető gazdája van most is, de nekem ennyi elég volt. A kályha az alján sosem működött, az ajtó leesett a helyéről egyszer, szenvedtem vele. Utáltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.