T3

Címkék: tipp up autó nissan vw t3 king cab pick kasten

2009.08.23. 16:37

A mostanában következő, régebbi autóimra vonatkozó bejegyzések kicsit szentimentálisak, vagy erőszakos hangvételűek lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy becsukott szemmel kellene olvasni, csak volt olyan autóm amire ha rágondolok melegség tölti el a szivemet és van olyan is amitől sirni tudnék. (És nem azért mert a paksi mogyorót tépkedem a seggemből!)

Amikor az első VW a családba került amiért pénzt is adtam még javában felfelé iveltek az autóeladási statisztikák mutatói. Akkoriban a felkelő nap országának egyik nagyon megbizható márkájánál voltam értékesitő és már akkor sem szerettem sok autót eladni, mert sok eladással sok a munka. Legyünk inkább lelkiismeretes eladók, ne futószalagos termelők! Mi igy álltunk hozzá a dologhoz Csabival, az akkori kollégámmal. Róla tudni kell, hogy képes volt 2 óráig kávézni egy emberrel, de az tuti élete egyik legdrágább kávéját itta az üvegfal belső oldalán. Nos, miután méginkább utáltam szombaton dolgozni, ezért 12:01-kor már zárt szalonajtó előtt állva ültem be a nagyon megbizható Pick-Up ülésébe és vágtattam anyáért, amennyire egy majd' 15 éves szivódizel motor erejéből futotta. Anyuka akkoriban 13-ig dolgozott szombatonként egy menő autókereskedésben ahol egy nagyon menő használtautó kereskedés is volt. Amig várakoztam, nézelődtem. Igy botlottam bele a T3-ba, ami nem a motoromat, ruhámat és a kulcsot kérte, csak ostobán, a maga kedves mivoltában sugározta, hogy neked rám van szükséged. Akkoriban valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt vagy a platós vagy a zárt kisteherautók jöttek be. Ez tuti valami perverzitás, mert egy rendes kastenért most is odaadnám a kisujjamat, vagy valami hasonló kaliberü dolgot. Szóval ott volt, néztem, majd került egy kulcs is, beindult, próbakört mentem vele, ismerkedtünk, mint egy első randin. Kiderült, hogy egy DG motorkódos 78 LE-s boxermotor van benne aminek a hangjától szinte lefostam a bokámat. Örültem, hgy nem dizel aggregát van benne, mert akkor is és most is tartok a régi, csimbókolt dizelektől. Szerintem egy jó dizel drága, egy rossz dizel pedig marha drága.

Nagyon patent kis gép volt, egy közeli kisváros vállalkozója hozta magának külföldrő 10 évvel azelőtt és ritka az ilyen,de ennek tényleg volt gazdája. Miután hozzánk került kapott kényelmi extrákat, meg kényelmetlent is, hiszen elejét-hátulját Vaskó úr lerendezte és közelebb került a föld szinéhez, kb 8 cm-rel. Ma is hallom Anikó szavait, hogy miért kellett ezt, Robi!? De ez már nálam csak igy megy, van eg családi, az lehet magas és kényelmes, de én nem pesti vagyok, hogy Libegővel járjak. Akkoriban (2002-t irunk) még volt trendi T3-mal járni, nem is értették a haverok, hogy miért teszem, meg minek erre a kocsira 16-os ARC felni? Azt a garnitúrát visszasirom, most a Multivanra nagyon jól passzolna. Nos, lett ültetés, szép motorhang, napi használat ingben és nyakkendőben. Remekül éreztem magam a géppel, nagy kellemes komfortja van egy ilyennek, aki ismeri tudja. Azóta került hozzánk más T3 is és mindet nagyon szerettem, halad, fűt, kényelmes. Nyugdijasoknak, mint amilyen én is vagyok, ez való.

A végzete sajnos én lettem, illetve a szakmai ártalom. A használtautón találtam egy T2b, terrorista buszt amire azt mondtam, hogy ez nekem kell. Talán akkor azt nem lett volna szabad megvennem, de az már egy másik nagyon hosszú és fájdalmas történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://ratro.blog.hu/api/trackback/id/tr931332918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása