Nem ide indultunk. Tényleg!
Rövidebb távra és sokkal kisebb találkozóra terveztünk előre. Majd a nyaralásunk helybeli csúszása miatt döntöttünk úgy, hogy megnézzük a kiváló csokik és a halál pontos órák kicsiny zárt világát.
Az Alpok megmászása mellett a legnagyobb probléma a hideg kiküszöbölése volt.
Aki próbálta már Svájcot Monaco felől ostromolni, az tudja miről beszélek. Az olasz tengerparthoz képest a lila tehenek országában hihetetlen hideg volt. Rövidgatyában és strandpapucsban állva a határon el sem hittem, hogy zokninak és bemelegítőnek ennyire fogok még örülni. Jobb volt mint egy karácsonyi ajándék!
Végül két napig az volt rajtam, de nem okozott problémát.
Hajnalban érkeztünk a találkozó helyszínére, ahol kedves fogadtatásban volt részünk a szervezők és az időjárás részéről. Igazi vendégmarasztaló sár fogadott.
Rövid pihenés után a reggel első fényeivel együtt keltünk. Nekem könnyebben, a páromnak viszonylag nehezen ment. Engem már a kíváncsiságom hajtott és ilyenkor nem érzem fáradtnak magam.
Ébredező léghűtéses társaim között baktatva igazi különlegességeket fedeztem fel.
A hollandiai küldöttség mintha otthon érezte volna magát, a kávé mellett „trombitálva” indította a napot.
A folyamatosan érkezők között több újságból és népszerű honlapról ismert autót köszönthettünk, leginkább objektíven keresztül.
Az itteni találkozóra jellemző volt a kiváló állapotban megőrzött gépkocsik sokasága. A „rat-look” pedánséknál nem menő. Még! Mindenesetre a mi kis pajtaszökevényünket többen megnézték és dicsérték, elismerő szavakat kapott a vas valamint a kitartásunk is. Egy kisebb olasz társaság alig akarta elhinni, hogy az eleje tényleg ültetve van és nem f…n airride van elrejtve a csomagtartóba!
Idén az előző évekhez képest kevesebben voltak ami betudható annak, hogy a Spa-i Bug Show szintén ezen a hétvégén került megrendezésre.
A 883 hivatalos belépő végül két hatalmas réten foglalt helyet festői környezetben.
Hazafelé kisebb tájékozódási zavarral küszködtünk mely egy elektromos problémával lett kiegészítve. A svájci határnál megismertük a kedvességüket is melyet 50 méterrel később már nem érzékeltünk. A kiújuló elektromos problémánk a lichtensteini határőr szeme láttára okozott galibát, melyet a közeg a „legokosabban” oldott meg! Visszafordított!
Menjünk még 250 km-rel többet, éjjel szakadó esőben, ablaktörlő nélkül.
Az még hozzátartozik a dologhoz, hogy mindössze 16 km-es távot kellett volna teljesítenünk kicsiny országukban.
„Nichtenstein”
Utólag visszagondolva a legjobbkor indultunk haza hiszen rá egy napra elkezdődött felhőszakadás azon a környéken elmosta az utakat.
Nem ígérem, hogy jövőre megyünk, de úgy ahogy idén odasodort bennünket a kíváncsiság ereje, semmi sincs kizárva. Talán csak az, hogy nem Lichtenstein felé jövünk-megyünk!
Akiknek fontos a nyomtatott sajtó azoknak megemlítem, hogy a cikk a VW Depo magazin 2006/4 számában olvasható fényképes beszámolóval együtt!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.